MOZAIKCSALÁDOK10+1 KÉRDÉS

Mozaikcsalád: hogyan leszünk „mi”?

„A szeretetet nem lehet előírni, és nem is szabad elvárássá tenni.”

Csapi Flóra alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus portréja
Ellenőrzött szakember

Csapi Flóra – alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus

A Szegedi Idegsebészeti Klinikán szerzett tapasztalatot; 2019 óta magánrendelésén önismereti, kapcsolati és mozaikcsaládi kérdésekben segít.

csapiflorapszichologus.hu

Kb. 7–9 perc olvasás

Az interjú témái

Szeretitek egymást, de a közös családi élet mégsem áll össze magától? Csapi Flóra arról beszél, miért kell idő a mozaikcsaláddá váláshoz, elvárható-e a szeretet a gyerekektől, és hol húzódnak a szülői és mostohaszülői szerepek határai.

1

Mi az a tévhit a mozaikcsaládokról, amely a legtöbb felesleges csalódást okozza az újrakezdő pároknak?

Talán az, hogy ha két ember szereti egymást, akkor a családjuk is automatikusan össze fog csiszolódni. Pedig egy párkapcsolat és egy családi rendszer kialakulása két külön folyamat. Az eredeti családok széthullása kapcsán a gyerekeknek is lehetnek veszteségeik, félelmeik, lojalitáskonfliktusaik, és nem feltétlenül ugyanabban a tempóban nyitnak az új helyzet felé. A mozaikcsaláddá válás nem egyszerűen új kapcsolódások kezdete az érintettek között, hanem egy, vagy több, már létező családi rendszer átalakulása. Minél inkább elfogadjuk, hogy ehhez időre, türelemre és új keretekre van szükség, annál kevesebb csalódást élhetünk át.

2

Mennyi idő kell általában ahhoz, hogy két korábbi családból valóban működő új családi rendszer alakuljon ki?

Erre nincs mindenkire érvényes időtartam. Néhány hónap alatt is kialakulhatnak jó kapcsolódások, de a stabilabb családi működéshez gyakran több évre van szükség. Sokat számít a gyerekek életkora, a korábbi családi változások története (illetve, hogy a tagok hol tartanak a gyászmunkában a régi család szétesése kapcsán), a másik szülővel való kapcsolat és az is, mennyire tud a pár együttműködni. Ráadásul a család fejlődése nem egyenes vonalú: egy költözés, kamaszkor vagy újabb gyermek születése ismét felkavarhatja az addig kialakult egyensúlyt.

Nem az a cél, hogy minél hamarabb mindenki úgy működjön, mint egy „hagyományos” családban, hanem hogy idővel mindenkinek legyen benne helye és biztonságérzete. A felnőttek fejlett önismerete és tudatossága jelentősen meggyorsíthatja a folyamatot, ezért érdemes beleásni magunkat a témába, hogy hogyan működhet jól egy mozaikcsalád (pl. könyvek, podcastek formájában) és/vagy szakmai segítséget igénybe venni, ha szükséges.

3

Elvárható-e egy gyerektől, hogy szeresse az új párunkat, vagy már maga ez az elvárás is túl nagy teher lehet számára?

A szeretetet nem lehet előírni, és nem is szabad elvárássá tenni. Egy gyereknek joga van ahhoz, hogy a saját tempójában alakítsa ki a kapcsolatát a szülő új társával. Előfordulhat, hogy kedveli, megbízik benne, és szívesen tölt vele időt, de nem érez iránta szülői szeretetet. Ez önmagában teljesen rendben van. Sokkal fontosabb kezdetben a kölcsönös tisztelet, a kiszámíthatóság és a biztonság, mint az, hogy mindenki szeresse egymást. A gyereknek azt is éreznie kell, hogy az új kapcsolat miatt nem veszíti el a szülőjét, és nem kell választania a szülei és az új családtag között.

A sok közös, pozitív élmény és emlék idővel összekötheti a gyermeket az új partnerrel, de ha nem alakul ki szeretet akár kölcsönösen, azt is el kell fogadni és abban kell a gyermeknek segíteni, hogy ennek ellenére hosszú távon is meg tudjon békélni a helyzettel.

PSZICHOMÉRCE · 10+1 KÉRDÉS

Értesülj a legújabb interjúkról

Szakemberek válaszai azokra a kérdésekre, amelyek téged is foglalkoztatnak. Iratkozz fel, és hetente elküldjük az új interjút.

4

Hol húzódik az egészséges határ a nevelésben a vér szerinti szülő és a mostohaszülő szerepe között?

Nincs minden családra érvényes szabály, de általában jó kiindulópont, ha a vér szerinti szülő viszi a fő felelősséget a gyermek nevelése kapcsán, különösen a kezdeti időszakban. Ez nem jelenti azt, hogy a mostohaszülőnek ne lehetne tekintélye vagy ne szólhatna bele a közös élet szabályaiba. Együttélés esetén természetes, hogy ő is képvisel határokat, például a tiszteletteljes kommunikációban vagy a közös otthon rendjében. Fontos azonban, hogy a pár előre megbeszélje, miben várnak el együttműködést a gyerektől, és ki milyen helyzetben lép közbe.

Ha a mostohaszülő túl korán próbál szigorú nevelői szerepbe kerülni, az könnyen ellenállást szülhet. A kapcsolat és a bizalom felépítése általában jobb, ha megelőzi a gyerekek nevelésébe való bekapcsolódást.

5

Mit tehet egy mostohaszülő, ha sok energiát ad a családnak, mégis kívülállónak érzi magát?

Először is fontos kimondani: ez az érzés nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamit rosszul csinál. A mozaikcsaládban a mostohaszülő könnyen kerülhet olyan helyzetbe, amelyben sok felelősséget vállal, de kevés visszajelzést vagy elismerést kap. Érdemes átgondolnia, pontosan mire vágyik: több közös időre, nagyobb beleszólásra, megbecsülésre vagy a párja egyértelműbb támogatására? Ezekről fontos nyíltan beszélnie a társával. Közben érdemes nem erőltetni a gyerekekkel való közelséget, hanem apró, közös élményekből építkezni lassan.

A cél nem az, hogy mindenki azonnal családtagnak érezze magát, hanem hogy a mostohaszülő se csak a háttérben dolgozó segítőnek, hanem a család fontos tagjának érezhesse magát. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy mivel a párkapcsolat stabilitása, a felnőttek lojalitása és nyílt kommunikációja egymás felé az új családrendszer kialakulásának az alapja, ezért a párkapcsolatra mint külön egységre is érdemes rendszeres figyelmet fordítani (ez természetesen a hagyományos családokra is igaz, de talán itt még inkább).

6

Miért válhat a volt partner akkor is állandó konfliktusforrássá az új kapcsolatban, ha a régi párkapcsolat érzelmileg már lezárult?

Azért, mert a párkapcsolat véget érhet, de a közös szülőség általában nem. A gyerekek miatt továbbra is szükség lehet rendszeres egyeztetésre, közös döntésekre és alkalmazkodásra. Ezek a helyzetek könnyen feszültséget kelthetnek, különösen akkor, ha a korábbi kapcsolatban sok sérelem maradt, vagy a határok nem egyértelműek. Az új társ ilyenkor érezheti úgy, hogy a volt partner túl nagy befolyással van a jelenlegi kapcsolatukra. Fontos különválasztani viszont a feltétlenül szükséges szülői együttműködést attól, amikor a múltbeli konfliktusok tartósan beleszólnak az új pár életébe.

Nem feltétlenül a kapcsolattartás mennyisége a probléma, hanem az, hogy mennyire kiszámíthatóak a határok, és mennyire tud a jelenlegi pár egymás felé elkötelezetten működni.

7

Hogyan lehet kezelni azt, amikor a közös gyerek és a korábbi kapcsolatból született gyerekek között féltékenység vagy igazságtalanságérzés jelenik meg?

Először is érdemes nem azzal kezdeni, hogy megpróbáljuk igazságosan elosztani a figyelmet, az időt és a szeretetet, mintha mindennek pontosan egyformának kellene lennie. A gyerekek életkora, szükségletei és helyzete eltérő lehet, ezért nem mindig ugyanarra van szükségük. Arra viszont fontos figyelni, hogy egyikük se érezze magát tartósan másodlagosnak. A féltékenység mögött sokszor az a kérdés húzódik meg: „Nekem is ugyanannyira fontos helyem van ebben a családban?” Érdemes empátiával meghallgatni ezeket az érzéseket anélkül, hogy leszidnánk a gyereket miattuk.

A szülőknek pedig tudatosan kell időt és figyelmet biztosítaniuk mindegyik gyermek számára. Nem az egyenlő bánásmód mindenáron való megteremtése a cél, hanem az, hogy minden gyerek megtapasztalja: fontos, és számíthat a szüleire.

8

Mikor érdemes ragaszkodni a közös családi szabályokhoz, és mikor jobb elfogadni, hogy a két háztartásban más szabályok működnek?

A közös otthonon belül érdemes néhány alapvető szabályban megállapodni, például a tiszteletteljes kommunikációról, vagy a közös otthoni feladatokról. Nem szükséges viszont minden apróságban ugyanazt a rendszert kialakítani, és különösen nehéz lenne elvárni, hogy a két háztartás mindenben azonosan működjön. A másik szülő otthonában lehetnek eltérő napirendek, képernyőhasználati szokások vagy étkezési szabályok, amelyeket nem feltétlenül tudunk és nem is kell irányítanunk. A gyerekek általában képesek alkalmazkodni az eltérő keretekhez, ha azok kiszámíthatók.

A fontos kérdés inkább az, hogy a különbségek nem veszélyeztetik-e a gyerek biztonságát, és nem teszik-e őt a felnőttek közötti konfliktus közvetítőjévé.

9

Mi történhet a párkapcsolattal, ha a szülő bűntudatból rendszeresen a gyerek igényeit helyezi az új társa elé?

A külön töltött idő, a válás és az ezzel járó nagy változások miatt a szülő valóban érezhet bűntudatot, és érthető, ha szeretné kárpótolni a gyermekét. Ha azonban ez tartósan azt jelenti, hogy minden párkapcsolati igény háttérbe szorul, az hosszú távon mindenkinek nehézséget okozhat. A társ magányosnak, másodlagosnak érezheti magát, a pár pedig fokozatosan elveszítheti az egymásra hangolódás lehetőségét.

A gyermeknek sem feltétlenül az tesz jót, ha a szülő minden kérését teljesíti, hanem az, ha kiszámítható, érzelmileg elérhető szülője van, aki közben a saját kapcsolatairól és határairól is gondoskodik. A gyerek és a párkapcsolat szükségletei nem feltétlenül versenytársak. A cél nem az, hogy mindig valaki elé helyezzük a másikat, hanem hogy mindkettőnek legyen megfelelő helye az életünkben.

10

Honnan lehet felismerni, hogy a mozaikcsalád nehézségei még a természetes összecsiszolódás részei, és mikor van szükség külső segítségre?

A kezdeti bizonytalanság, a feszültségek és az időnkénti visszahúzódás önmagukban nem jelentik azt, hogy a család rosszul működik. Inkább azt érdemes figyelni, hogyan alakulnak ezek a nehézségek. Tudnak-e a családtagok beszélni a problémákról? Van-e javuló tendencia? Megmarad-e a kölcsönös tisztelet és megértés? Ha a konfliktusok tartósan erősödnek, ugyanazok a viták ismétlődnek, valaki rendszeresen kívülállónak vagy elutasítottnak érzi magát, esetleg a gyerekek viselkedésében vagy lelkiállapotában jelentős változás jelenik meg, érdemes segítséget kérni.

Nem kell megvárni, amíg a helyzet súlyossá válik. Pár- vagy családkonzultációban már akkor is lehet támogatást kapni, amikor a család egyszerűen szeretné jobban érteni egymást, és szeretné megelőzni a problémák elmélyülését.

+1

A szakember saját kérdése

Lehet-e attól valaki teljes értékű tagja egy mozaikcsaládnak, hogy nem érez mindenki iránt ugyanolyan szeretetet a családban?

Szerintem igen. A mozaikcsaládokban gyakran nagy nyomást jelent az az elképzelés, hogy idővel mindenkinek ugyanúgy kellene kötődnie mindenkihez. A valóságban azonban a kapcsolatok különbözőek: lehet valakivel könnyen megtalálni a közös hangot, míg egy másik családtaggal talán hosszabb időre van szükség. Ettől még kialakulhat egy jól működő családi rendszer. Nem kell mindenkinek ugyanúgy szeretnie a másikat, de fontos, hogy tiszteletben tartsuk egymást, lehessünk őszinték az érzéseinkkel, és senkinek ne kelljen attól félnie, hogy a kötődései miatt elutasítják.

A családi összetartozást nem kizárólag az érzések hasonlósága teremti meg, hanem inkább a mindennapi következetes egymásra figyelés, az őszinte kommunikáció és a tolerancia.

FELIRATKOZÁS

Új interjú érkezett? Szólunk e-mailben.

Ha szívesen olvasnál még ilyen beszélgetéseket, iratkozz fel az értesítőre.

Adatkezelési tájékoztató

Scroll to Top